Baumann Péter emlékére

„Örökké barátok leszünk, ugye Micimackó?” – kérdezte Malacka. „Még annál is tovább!” – felelte Micimackó.

Kartali Ádám: "11. évfolyamba jártunk, amikor Peti egy szünetben felteszi a kérdést, leszünk-e rendőrök. Ezen én nem sokat gondolkodtam, mondtam, legyünk. Ezt követően tanítási idő után délutánonként elkezdtünk felkészülni a fizikai felvételire. Peti ekkor még kis gyenge fizikumú volt, de hihetetlen akaratereje, kitartása volt, aminek köszönhetően fizikai állapota napról napra fejlődött. Más városban dolgoztunk, így sajnos megszakadt a kapcsolat. Egyszer egy éjszakás szolgálatban egy emberke jött a szolgálati kocsinkhoz, aztán egy irattartót adott át nekünk iratokkal, amit itt talált Debrecenben a vasútállomáson. Kinyitottam, aztán meglepődve láttam, a Petié. Ezt neki még aznap visszaadtam. Nagyon hálás volt, nem győzte ezt megköszönni. "Pappa jövök egy naggyal!😁" Több éve nem láttam már, de ő ekkor is az a mosolygós, pozitív, életvidám srác volt, mint a régi időkben. Ekkor láttam Őt utoljára. Nyugodj békében Peti!🖤👮‍♂️"

Bakos Gergő: "Én is követtem a rendőri pályán, de csak egy évvel utána. Ő a 11. kerületbe szerelt fel, én a Készenlétihez. Sajnos nem tartottuk a kapcsolatot a mindennapjaink során, viszont félévente 1x sikerült találkoznunk a munkánknak köszönhetően. Mikor meglátott akkor mondta: “Íjjjj Bakos úr, mi a helyzet?” Mindig felidéztük a sulis éveinket, továbbá, hogy mi lesz a jövőben velünk. Minden találkozásunk során ecseteltem, hogy innen nem lehet nyugdíjba menni, le kell szerelni. De mintha falnak beszéltem volna 😁. Mikor a kerületükben dolgoztam, akkor mindig számíthattam rá. Emlékszem, vagánykodott, hogy kmbs lett 😁 (Körzeti megbízott). Egy igazi rendőrnek való, jó ember távozott 🙁. Isten veled Pítör! 🖤"

Fehér Ildikó: "Nekem leginkább az osztálykirándulások maradtak meg. Mennyit bolondoztunk, amikor esténként átszöktek a fiúkkal hozzánk😊, Tanárnő meg mindig jött éjszaka, hogy mindenki a helyére, alvás mostmár🙂. Mindig egy pozitív, jólelkű fiú volt."

Kiss Ramóna: "A kezdetektől, amióta egy osztályba kerültünk, nagyon jó volt a kapcsolatunk. Az a kis társaság, amiben voltunk, szerintem nagyon összetartó volt. Soha nem felejtem el azt a sok nevetést, bolondozást és az iskola utáni összeüléseket. Ő volt a párom ballagáskor és szalagavatón a sorban. Soha nem felejtem el azokat a próbákat és a sok nevetést. Érettségi után még tartottuk a kapcsolatot, sokszor mentünk egy busszal/vonattal Nyiregyig együtt (ugye ő Miskolcig). Mindenkiben nagy űrt hagyott maga után és én soha nem felejtem el. Egy nagyon jó ember hagyott itt bennünket és hiányozni fog. Isten veled Petíííííí! 🖤🕯"

Fazekas Márk: "Drága Peti barátom! Nem hittem, hogy eljön egyszer ez a nap, amikor el kell tőled búcsúznom. 😞 Egy életvidám, mosolygós srácként csöppentél bele az osztályba, pont akkor, amikor osztályt akartam váltani, de te is azok között voltál akik lebeszéltek róla. Sokat beszélgettünk erről a helyzetről, nagy támaszom voltál ebben az időben! Akkoriban még nem is gondoltam, hogy benned egy igaz barátra lelek. Emlékszel, mikor angol órán folyton rágtad a kapucnis felsőd madzagját és a tanárnő nem győzött rád szólni? 😀 Szerencsére hamar leszoktál erről. 😀 Volt egy jó kis osztálykirándulásunk is Pesten. Összegyűltünk a többiekkel, a szobában beszélgettünk, hülyéskedtünk, szivarozgattunk. 😊 Később ketten át is mentünk Ildikóékhoz, jót beszélgettünk, de úgy elnyomott minket az álom, hogy ott aludtunk. 😀 Emlékszel, hányszor mentünk a tanáriba hosszú szünetben kilépőt kérni, vagy hányszor próbáltunk meg az udvar felől kiszökni, hogy kiszabaduljunk egy kicsit a suliból, és rá tudjunk gyújtani? Egyszer kihagytunk egy tesi órát is, csak hogy együnk egy hot-dogot. 😀 Emlékszel, tanítás után hányszor ütöttük el az időt a Koronában egy jópofa sör mellett a többiekkel? Sokszor jártunk egymáshoz is, nagyon jókat beszélgettünk, mindig elláttál hasznos tanácsokkal. Egyik alkalommal vetted a fáradtságot és megtanítottál biliárdozni. Sokszor segítettük ki egymást a bajból, emlékszem MSN-en hányszor küldtük át egymásnak a jegyzeket, volt hogy éjszakába nyúltak, mert a szkennelőm szerette megadni magát. Érettsegi után más vizekre sodort minket az élet. Pár évvel ezelőtt talalkoztunk Nyíregyházán, majd pár hónapra rá Szalkán voltam bent, és felhívtalak. Szerencsére otthon voltál, így tudtunk találkozni. Egy élmény volt hallgatni a rendőr sztorijaidat. Nem változtál akkor sem semmit, ugyanaz a mosolygós, vidám srác voltál. 😊 Nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. 😭 Olyan barát voltál, mint senki más. Annak ellenére, hogy sajnos már nem lesznek olyan kalandjaink, mint korábban, múltbéli kalandjaink lenyomata örökké bennem marad. Te adtad a legörömtelibb emlékeim egy részét. Nem csak a barátom voltál, hanem egy család, egy otthon, egy váll, amin sírhatok. Amíg élek, emlékezni fogok rád. 😭🖤"

Szabó Petra: "Peti életvidám fiú volt. Soha rosszat nem mondott senkiről, soha nem volt egy rossz gondolata, mindenki szerette. Az ember gyomra görcsbe rándul mikor arra gondol, hogy Attila után most ő róla írunk .. 29 évesen így, ahogy elment... hihetetlen, szívfacsaró... 🖤🕊️ Csak szép emlékeket őrzök róla. 🖤"

Kolveg Dávid: "Peti később csatlakozott az osztályhoz. De hamar megbarátkozott mindenkivel és nem csak azért, mert sok embert ismert már akkor is, hanem azért, mert mindenkivel megtalálta a közös hangot. Aktiv szerepet vállalt mind az órákon, mind az iskolán kívüli közösségi életben. Volt, hogy nyári szünetben együtt mentünk el szórakozni. Mindenben lehetett rá számítani, segítőkész volt. Testnevelés órán szinte ő volt a legügyesebb, így mikor a rendőri hivatást választotta, nem lepődtem meg. Emlékszem, mikor felvették az iskolába, boldogan mesélte az élményeit nekem. Nagyon szomorú, hogy ilyen fiatalon itt hagyott bennünket... 🙁"

Nyíri-Sváb Vivien: "Mi nem tartottuk a kapcsolatot érettségi után, de azt elmondhatom, hogy egy életvidám, mosolygós ember volt, aki szerintem nagyon figyelt arra, hogy ne bántson meg másokat, és bárkinek bármiben segítségre volt szüksége, rá számíthatott. Tiszta szívemből sajnálom, ami vele és Attilával történt. Nagyon hamar véget ért számukra az élet... Angyalok örizzék álmotokat! Nyugodjatok Békében!🖤🖤🖤"

Orosz Istvánné (Bíró Katalin): "Petivel középsuli után ritkán még beszélgettünk az eleinte. Mesélte, hogy Miskolcon kemény a suli, sokan kihullottak. Ő végig csinálta, mert szerette. Soha nem láthatta az ember rajta, ha épp rossz kedve van, mindig mosolygott. Nagyon sajnálom, hogy így ért számára véget az élet.🙁"

Gál Márkó: "Van-e ennél nehezebb és szívfacsaróbb dolog, mint megfogalmazni és leírni egy búcsú üzenetet egy olyan barátról, akivel megannyi közös emlék, számtalan történet és átélt csínytevés köt össze? Tudom, hogy akik ezt megtették, min mentek keresztül ez idő alatt, ezért büszke vagyok rátok! Általános iskolás korom óta ismertem Petit, már kiscsikó korában is az a mosolygós jókedvű ember volt, amit mi is megtapasztaltunk, viszont ettől függetlenül nem kellett félteni, ha hülyeségről, illetve csínytevésről volt szó. Számtalan történet és együtt átélt dolog köt minket össze, amit az is megkoronáz, hogy középiskolában is egy osztályba kerültünk. Rengeteg időt töltöttünk el náluk, volt egy kis csapat, aki összegyűlt hétvégente filmezni, beszélgetni és röhögni a saját hülyeségeinken. Számtalanszor cigiztünk sunyiban az erkélyen, miközben próbáltuk elképzelni, mi lesz velünk 10, 15 akár 20 év múlva. Ez a forgatókönyv nem volt benne!! Most nem csak egy ismerőstől, osztálytárstól, hanem egy baráttól kell elbúcsúznunk. Ám e sorokat leírva a szomorúság mellett büszkeséget is érzek, hogy egy ilyen embert ismerhettem és tölthettem el vele megannyi időt, élhettem át vele oly sok történetet! Ég veled barátom, örökké emlékezni fogok rád!"

Bölkényi Gergő: "Drága Barátom! Sajnos rég beszéltünk, az élet elsodort minket egymástól, de még emlékszem az utolsó mátészalkai vonatutunkra. Akkor is késtél, mint anno gyerekkorunkban sokszor, mégsem haragudtunk Rád! Kárpótoltak a sörözések és beszélgetések! A citromos HB volt a kedvenced. Mi nem csak azért lettünk jó barátok, mert osztálytársak voltunk, közrejátszott az is, hogy suli után mindig együtt vártuk a barátnőinket a városi sportcsarnoknál. Ezen felül szerettük a horrorfilmeket, gyakran együtt néztük őket. Emlékszem, Te mesélted, hogy egy komolyabb horror-este után, miután mindenki hazament, nem mertél a lakásban aludni, ezért a hintaágyban töltötted az éjszakát. Jót nevettünk rajta! Millió emléket felsorolhatnék, mit együtt éltünk át, de engedd meg, hogy egy régi kedvenc filmedből idézve búcsúzzak el Tőled: "Rendőr vagyok. És letartóztatom. Megsértette a törvényt, amit nem én írtam. Lehet, hogy egyet se értek vele, de betartatom. Mindegy, hogy könyörög, rimánkodik vagy az együttérzésemre játszik, semmivel se tudja meggátolni, hogy börtönbe juttassam, vasrácsok mögé. Ha elszökik, üldözni fogom, ha rám támad, visszavágok. Ha rám lő, visszalövök. A törvény szerint nem hunyhatok szemet. Én vagyok a következmény. A törlesztendő számla. A sors jelvénnyel és pisztollyal. A jelvényem alatt érző szív lapul. Vérzek. Gondolkodom. Szeretek. És igen, meg is ölhetnek. Habár egyedül vagyok, több ezer hozzám hasonló bajtársam van, akik akár életüket is adják értem. És én értük. Együtt járőrözünk. Egyenruhások. Megóvjuk a zsákmányt a ragadozótól. A jókat a rosszaktól. Mi vagyunk a rendőrség." Az utolsó műszak
Ég veled Peti, nyugodj békében!"